chapter 2
Mióta tudod létezését, lehet, hogy reggelente kéjesen felnyögsz:
Pinarambo, ugye egyszer értem is eljössz?
Fohászkodsz és vágyakozol egyszerre,
Nem vágysz többé szép piros ruhára, vagy kenderre.
Csak egy dologra vágysz: de arra nagyon,
Hogy Pinarambo durungjával áttörjön a falon,
És magáévá tegyen, egyből ott, malteres dákóval,
Beterítsen testével, bemetszen a méretes káróval.
Vajon mikor töri rám a házat? Lehet, majd a kéményből érkezik?
Felbukkanásának mikéntjét a hölgyek gyakran kérdezik.
Ramboval kapcsolatban egy dologban mehetsz biztosra,
Előbb vagy utóbb érted is eljön, és felhúz a bunkósra.
Hírtelen és váratlanul fog lecsapni, akár a villám,
Farkán nem ritkák a rúzsfoltok és a csillám.
Ha már végzett, a nők repetáért könyörögnek,
A kéjtől még utána sokáig nyöszörögnek.
De Rambo csak megelégedetten mosolyog, és elillan,
Szélsebes távozása után az ég is bevillan.
Mindenkinek így csak egy fájdalmas emlék marad,
Eltűnése a szívekben sebekké dagad.
Gyönyört hoz, de még milyet!
De aztán a szemét el is siet!
Így háborognak a nők, miután lelépett,
Sok utána nem is vitte sokra, többnyire cseléd lett.
Nem kerülheted őt el, és ez nem játék,
Vésd ezt most jól az eszedbe, én a helyedbe nem várnék:
Pinarambo kiszipolyozza nemcsak a sunát, a lelket is,
Vigyázz vele nagyon, összetörheti a szíved is!